Kezdőoldal

Aki nem ismerné a Maverick című filmet, annak elég annyit tudni róla, hogy egy leheletkönnyű westernvígjáték, amelyben Mel Gibson az évszázad pókerversenyére gyűjti szorgosan a nevezési díjat. Miután sikeresen veszi az összes akadályt, a film meseszerű csúcspontján a döntő asztal döntő játszmáját játssza, mindenki „all-int” mond; kinek póker, kinek straight flush lapul a kezében, miközben Maverick a pikk KQJT mellé cserél egy lapot vakon, melyet a drámai pillanatban felfordítva a pikk ász válik láthatóvá. Egy igazi giccs, de a szerethető fajtából. Akkor most a kedves olvasó engedje szabadon a fantáziáját, és képzelje el, hogy Maverick az évszázad bridzsversenyén indul. Milyen lapot adjunk a kezébe, hogy hasonlóan katartikus legyen a végkifejlet?

51 csapat nevezett a Magyar Bridzs Szövetség újabb felhívására, az új felállású elnökség a tavasszal már bevált online bajnokság után hasonlót lépett most is. Az élő, azaz az offline bridzset továbbra sem engedélyezték, helyette ismét a virtuális harcba küldték a játékosokat, ezúttal Maradj Online Csapatbajnokság (MOCS) néven. A 11 hétig tartó versenyen a csapatok a jól bevált BBO-felületen játszanak négy különböző csoportban. Az A-csoportban a 12 legerősebbnek vélt csapat játszik 32 leosztásos körmérkőzést, a B-csoportot két nyolcas csoportra osztották, ők 7 fordulós körmérkőzés után majd rájátszással folytatják, míg a C-csoportban 12, a D-ben 11 csapat játszik. A versenyen mesterpontokat is lehet szerezni, és némi vita után engedélyezték a kibicelést is.

Az Első Online Világverseny hétfői, ötödik fordulója nem hozott magyar sikert, de mindkét csapat jól tartotta magát, sőt, Winkler Gáborék 10 pontos veresége szép eredmény Nickellékkel szemben, igaz, elég pechesek voltak a szlemzónában. Mi 7 ponttal veszítettünk.

Ebéd után bridzscikket írtam, délután bridzseztem gyönyörűségemre, vacsora után viszont egy bridzsversenytréningen vettem részt. Éjfél tájban azután felkerestük törzskávéházunkat, ahol leszűrtük az elméleti tapasztalatokat és szidtuk a távollévőket. A kultúrember legmeghittebb percei, amikor az ágyban az éjjeliszekrénylámpa lágy, figyelmes fénye mellett még egy negyedórácskát olvas. Ezen az éjszakán az új precíziós licitrendszer tankönyvét vettem elő…

Vasárnap este a negyedik fordulóval folytatódott a verseny. A sors, illetve a megszerzett pontok szeszélye miatt a két magyar érdekeltségű csapat épp egymás ellen játszott. A játékosok egyöntetű véleménye szerint a partik java elég unalmas volt, így kevés volt a pontforgalom is. Dumbovich Miklós (a címlapfotón) csapata 38–10-re vert minket, ezzel ők a 13., mi a 23. helyről folytathatjuk.

Idén március végén, a karantén beköszöntét követően lettem megtisztelve a felkéréssel, hogy a jelenlegi elnökség által indított online ifiképzésében mint mentor vállaljak szerepet. Ebben a cikkben a projektnek az augusztusig bezáró oktatási tapasztalatait szeretném tárgyalni. Mielőtt elkezdem, két fontos megjegyzés. Elsőként, a cikk alapvetően módszertanról szól, kevésbé élménybeszámoló, azzal egy másik írás fog foglalkozni. Ezzel együtt másodikként elengedhetetlennek érzem, hogy köszönetemet fejezzem ki a mentortársaimnak és az új ifjoncoknak. Előbbiek időt, pénzt beleáldozva és mindezt nem sajnálva tettek meg mindent a siker érdekében. Utóbbiaknak pedig az elképesztő lelkesedést, tiszteletet és az ezzel párhuzamos közvetlenséget köszönöm, amit az előző néhány hónapban tanúsítottak irányunkba.

Megküzdöttünk és vereséget szenvedtünk, de megint az volt az érzésem, hogy nem érdemeltünk ekkora vereséget. A meccset három szlem döntötte el a javukra, ők mindhármat bemondták és megcsináltak, mi egyiket sem. Az Első Online Világverseny 3. játéknapján a Miami Love Rome volt az ellenfelünk. Megérdemelték vajon a 31 pontot, amit a szlemekkel szereztek? Lássuk!

Lejátszották a második fordulót is az Első Online Világversenyen, ez azonban már magyar sikert is hozott. Nálunk a tervezett rotációnak megfelelően ezúttal a Kemény György–Trenka Péter páros maradt ki, és beszálltak az amerikaiak, Sam Erez és Amer Hendelman. Ellenfeleink egy olasz-lengyel csapat ismert játékosokkal és egy amerikai névadó szponzorral, aki játszott is ellenünk az olasz Leonardo Cima partnereként. Nos, amilyen pozitív élmény volt a norvégok ellen játszani hétfőn, annyira bosszantóan okoskodó volt Cima – szerencsére ez csak beszédben és zsűrihívásban, játékban nem mutatkozott meg.

Szeptember 7-én megkezdődött az Első Online Világverseny – mert világbajnokságnak mégsem hívhatják magukat. A verseny kitűnő lehetőség a gyakorlásra a (remélhetőleg hamarosan újra induló) élő bajnokságokra, és persze remek dolog erős csapatok, játékosok ellen játszani. Sajnos, az elharapózott online csalások miatt (27 embert vizsgálnak jelenleg, akik a gyanú szerint kibiceltek maguknak, azaz látták az egész partit – úgy kicsit könnyebb) nem lehet kibicelni, csak egy meccs vu-graphját lehet fél óra késleltetéssel nézni, ezért a vártnál talán kevesebben indultak: 76 csapatig volt nyitott a nevezés, végül 34-en neveztünk. Két magyar érdekeltségű csapat is van: mi, a Bridge Too Far korábbi összeállításunkban, azaz Kemény György–Trenka Péter, Bárczy Péter–Gulyás Dániel, illetve Peti amerikai barátai, Sam Erez–Amer Hendelman összetételben indulunk, míg a HunIsr csapat Dumbovich Miklós–Szabó Csaba–Winkler Gábor és Alon Birman–Lakatos Péter felállásban játszik.

Biztosan üldögéltetek már ti is a Lila Pingvinben. Talán nem éppen ezen a néven ismeritek ezt a furcsa kávéházat, hiszen majdnem annyi neve van, ahány vendége. Vendége pedig? Ezernyi! Persze, sok közöttük a széllel bélelt komolytalan bohém, mint magam is vagyok, de mi jól érezzük magunkat ebben az iparengedély nélkül működő lokálban.